blue electric storm 159 (26.7.08)

„A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások,

eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret

eltöröltetik. mert rész szerint van bennük az ismeret, rész szerint

a prófétálás: de mikor eljő a teljesség, a rész szerint való

eltöröltetik. ”

szent pál korinthosziakhoz írott levele

1 kor 13,8 – 10

         valahol budapesten ozorára és az első, európai szívárvány találkozóra készülődéses időszak, öcsém elment dévaványai dobfesztiválra, amit nagyon sajnáltam de ki kellett hagynom, de így megtudtam venni második komolyabb (akkor annak számító) teak fa didgeridoomat az afrosoundban, szexi hangja volt megkell hagyni, csak később jöttem rá miért nyúltam mellé, bár ezt nem lehetett megállapítani.

lindával, mióta február, március táján hazajöttem végleg angliából hol együtt voltunk, hol nem de akkor is, most is együtt, színlelt harmóniában, így is mentünk a 2008as ozorára, együtt ez volt a harmadik, bár megint csak nemigen mozogtunk együtt, s mégis egymást kerülgetve, ellenőrízgetve, tehát kb mint kapcsolatunk volt.. én horgászékkal mentem le már vasárnap spectral blue hand 167 3.8.08, jól felpakolt elő örsként, még be se engedtek későbbi karszallag vadászás elkerülése végett, első éjjel csak marcsi hugával néztük a határtalan csillagos eget s néztük a rengeteg hullócsillagot, míg elnem aludtunk e hatalmas fel nem foghatatlanság alatt. már e napon sokan vártak kint a bejárat előtt az úton a kapunyitásra. szép lassan indult be ozorám, akik, pl linda, már kedden vagy szerdán érkeztek, mikor a feszt kezdődött, már alapból a nagy őrületbe cseppentek bele. egész ozorán ódzkodtam savat magamhoz venni, linda erősködése ellenére is, egyszer gombát ettünk ketten, pont elkezdődött egy nagy viharnak látszó akármi, de csak szél lett belőle, semmi egyéb, visszamentünk a táborba, ahol mindenki részeg volt, s ettől a vibrációtól jól be is forogtam, nemszeretem a sárban, mocsokban tocsogást, sírást, de akkor nem realizáltam ezt sajnos..

(fiiirreeee)

a fesztivál „nagy meglepetése” a juno reactor koncert volt, már pár nappal előtte szerveztem egy nagy közös zsonglőr akciót, juno előtt találkozó, s a nagy sárkány alakzat le a dombról ami tavaly nemjött össze, idén összeszervelni..előtte végül linda belémpakolt egy negyed lapot, lelolvaltunk, megkezdődött az egyesültzsonglőrös sárkány formáció a nagyszínpad jobb oldalán lévő dombról lekígyóztunk játszva, juno kezdett, elég kaotikusan, mi égtünk kb fél óra-órát, majd bevonultam lindával megnézni mit produkálnak a nagyon beharangozott juno live, hát sokkal aláteljesítettek mint amire vártam, a tripet nem is igen éreztem, csak mikor felmentünk lindával a kristályokhoz a színpad mögé a dombra s elkezdett játszani a következő zenész, én észrevettem h az agyamat meglökte amit amiről azt hittem h semmi, s már kurvára elegem volt ozorából, a folyamatosan zavaró elektromos egyre magasabbra csapó inger hullámokból, a soha ki nem kapcsolódásból, belefáradtam, s még a szintetikus sav is mardosta az agyam ami annyira nem zavart, mert legalább átláttam, a hierarchiát is ami a droghsopelőtt kígyózó hatalmas sor koronázott meg, itt valami véget ért…

tervünk az volt, hogy ozoráról egyenesen át szerbiai rainbowra, kérdezgettük ki-kik mennek, volt egy meeting a labirintus előtt akik menni akartak, mi végül fafával, s  családjával utolsó nap ugy döntöttek h jönnek, még jött ádám, meg kis szuzukival aliz, balázs, norbi..pár nap alatt kis kevergés  szerb hegyekben de odaértünk,

welcome hoommmeeee!!!

(fullmoon fire)

galactic red earth 177, 2008.08.13

elveszve a hegyek, s erdők közt nemtudom mennyi gyaloglás után a valódi fény felé repülve egyre fokozódó örömmel a kezdetek hatalmas táskájával erről tudomást sem véve reppentünk be a welcome centerbe, ahonnan megnyílt valami új.. itt találkoztam petyával és dáviddal akik bevették magukat ebbe a kis nyüzsgő egységbe még 2-3 km gyaloglásra a nagy tábortól, amivel nem is várattunk sokáig s ismét nyakunkba vettük lábunkat s már a „main circle” nél a térkép előtt mint csodaországba csöppent túristák tájoltuk magunkat, végül a térképen „eropa camp” el jelölt táborban más magyarokkal meg szlovákokkal szlovénekkel együtt vertük fel tanyánkat a telehold előtt pár nappal.

a telehold ünneplése kb ekkortájt kezdődött meg, rainbow orchestra, (norbi ment hangal) a zene templomban gyakoroltak, benn mélyen az erdőben, maga csak az odaút is varázsos volt, hát még a koncertek, live jammelések leginkább indiai, afrikai hangszerek, didgeridoo fuvola egyveleggel c,c,c,c (chai, chapati connexion), a nagyon vékony sűrűn növő fiatal fákon való akrobatikus „légtora” majomkodás egy sráccal, jó hely. mi lindával a tűzzsonglőr csapatokhoz csatlakoztunk, 4 csapatra oszlottunk, s mind a 4en begyarkoroltunk egy koreográfia szerűséget.  bár előtte nemsokat láttam petyát mondtam neki is hogy jöjjön..

sokaknak az alap viselet, ha az ország hagyományai megengedték (muzulmán országok nem), a természet adta viselet, anyaszült meztelenül, esetleg annyiban térve el születési testi csupaszságtól, hogy mindenféle bizgere hajban nyakban karon lábon meg karalábén, egyéb testrészeken, ami nekem tetszett, szabadon mindentől meglehetett szabadulni, lindának nem, egyszer mikor lementünk a völgyben kígyózó patakhoz csobogni, s egy gyerek támadt ránk, akit fafa rakott helyre miután többízben megtámadta a jányokat, én gondoltam egyet s így ruháimat inkább vállamon pihentetve indultam el, linda lehordott hogy vele így én nem fogok menni sehova, s montam neki akkor megyünk külön s ebben mindketten egyet értettünk a pillanat hevében, én utána is az ösvényem szempontjából, bár a szívemben azóta van hely számára, ő szerintem a pillanat heve elszálltával visszatért a régi kerékvágásba, s azóta sem derült ki számomra mennyi jött át neki abból ami körülöttünk robbant akkor. az eddig is jelenlevevő feszültség most kibukott, csakúgy mint előtte sokszor, csak most végleg, egy olyan helyen s időben, amikor az eddigiektől teljesen új valóságmintázatok nyíltak meg rengeteg új lehetőséggel, s nem süppedtem vissza, éreztem, ha nemis tudatosan, h az én utamon egy nagy változás történik ismét, egy korszakváltás ami a juno koncert utána a dombon ért be s zárult le, átadva helyét a további ugrás szerű fejlődésnek, x²egyenlet. még elmentünk egy tantrikus masszázs worksopra, ahol engem választott partnerének utána még kb fél napig-napig fel-fellángolt valami parázs de hamar elmúlt a varázsa.. 

(night live)

telehold napján, (ha jól emléxem) spectral yellow sun 180 16án, egy testfestés workshop eredménye egy fa a hátamon, egy tündér keze által, kivel egy étel hordási akció során ismerkedtem meg, sorba állva s egymásnak adogattuk a rengeteg zöldséget, magokat, stb mi a körbe került. az esti tűzshowra még egyszer elpróbáltuk amit összehoztunk, majd sötétedés előtt fenn a magyar táborban gyülekező, láttuk mint 2en egy nagy, ember méretű szalmabábut visznek a nagytűzhöz, mire mi is lecaplattunk pont ment le a nap, hatalmas fa tákolmány máglyának megrakva, de még nem lángokban, tetején ismerősként köszöntve bennünket a körbe érkezve a szalmabábú, még elsütöttem néhány képet erről az örökre emlékezetembe vésődő estéről.

a sötét leszállt, az eső idétlen ideje, azt mondták három hete nem esett. de ezen estére összegyűltek a fellegek, a telihold kereke így csak néha-néha kandikált csak elő a felhők réseiből. a kör hatalmasra duzzadt, egyre csak nőtt, nőddögélt, már rég a hatalmas száraz fűcsomókat tapostuk le amik búza nagyságúra nőttek, s énekeltünk és énekeltünk meg ohm-oltunk, mígnem fel nem lángolt középen a tűz, gyorsan kapott fel a háromhetes esőhiánytól, s hatalmasra nyújtózva az ég felé mint kígyó mart bele a fellegekbe, s perje eső zúdult mindenfele, máig azon gondolkozom a száraz fű hogy-hogy nem gyulladt fel. az kör felbomlott s mindenki eszeveszetten elkezdett rohanni a tűz felé, én letettem a batyum meg a fényképezőm ahol éppen álltam, nem érdekelve hogy netán valaki ellopná, bár biztos voltam benne hogy ez nem fog megtörténni, én is vágtattam, majd elérve a tüzet körbe-körbe a legalább 15 méter magasra csapó lángok körül, sokan nekivetkőztek s meztelenül rohantak, táncoltak az időközben rázendített hatalmas dobpergésre, majd mikor alább hagyott, úgy kezdett a szívárvány zenekar is hömpölyögni az energia áramlattal, hatalmas hangulatban, gyönyörű nővérek és fívérek, az örökké valóságban legszebb „báli” ruhákban transzban vonagló testek, hatalmas edényekből vízzel locsolva egymás felhevült testét, a magasba kúszó lángnyelvek közben szétszaggatták a felhők falát, s a telihold teljes nagyságában és fenségében húzta maga, felfelé az energiaszintet, egyre vadabb extázisba hozva az őt ünneplő hierarchia mentes családot.

mikor a szent főtűz alábbhagyott, jöttünk mi a tűz mellett mivel készültünk, négy tüzes csapat, a lányok kezdtek lindával együtt, mint egy ősi boszorkány szertartás, legyező, poi, angyalszárny, leplek, születést szimbolizáló szertartás. majd jött a második, ők két kontakt improvizációs sárkányt alkottak hatan, tűzfújás miegymás pajtás, majd harmadik csoport mi, vegyes felvágott, egy x kontaktbot, kontaktbottal majomkodtam, két hosszúbot, poisok angyalszárnyasok körülöttünk, egykis kontaktimpro., majd az utolsó csoport, amiből nemsok maradt meg, ketten hosszúbotosok szinkron játék talán egykis küzdelemmel, majd egyéni táncok amíg a nafta tartott, s mindezt végig zenészek kíséretében. a hangulat izzott, énis izzottam, a tűz mellett figyeltem az önkívületben táncolókat, mikor mellém kacsázott miriam, (egy osztrák lány, még balázs társaságában futottam vele össze), átöleltük egymást, s ekkor egymást tüzeltük, még elvoltunk kicsit a nagytűznél, majd eltűntünk a szürkületben.

(fullmoon fire celebration)

ekkor még nem volt az angolom túl kommunikatív, némi nehézséget jelentett ez ha így veszem, majd minden téren, így miriammel is. még egyszer elcsatangoltunk valamerre, de nem,nem..én hozzá menekültem linda elől akivel megosztottam sátram, de egyszer mint barátot befogadott, most már látom nem voltunk egy rezgésen, majd ő is összejött egy martin nevű sráccal szlovéniából, akivel majd találkoztam ukrajnába, s mivel minden egyszer csak elkezdődik s mi valójában el sem kezdődött, csak nem emlékszünk az előzményekre, így vége sem lesz soha, a 2010 elejei india projectnél is együtt terveztük az indulást, isztambulig kocsival onnan inchallah vibration úgy néz ki.

node vissza szerbiába, ez sem tartott soká, pár nap, s martin fordult tovább, miriam meg beborult, majd vígasztaltam kicsit, amit nemigen értettem, kissé csodálkozva hálás volt.

            telehold után pár nappal alizék norbiék elzúztak egy karavánnal, mi is utánuk terveztük indulni stoppal le a horvát tengerpartra, norbi meg páran még split-be mentek kalapozni, s hogy majd ott találkozunk. végül a sors fintora úgy hozta h csak ketten lindával mentünk délnek, petya és dávid mentek vissza magyarba, s szeptember eleje augusztus vége fele ki franciába szüretelni, mondták h mennyek én is, de nekem ekkor még suli projectem volt otthon. együtt indultunk a nagy tűztől reggel helyett dél körül, miriam is jött velünk, majd egy napot a másik welcome centerben töltöttünk, bár ő hamarab lelépett egy német broval aki eldobta valameddig ausztriába fele menet. iszonyat meleg volt, ezért azt terveztük este indulunk a kb 14 km-es túrára zlot, a legközelebb eső szerb falucska felé, a nagy kanyon mellett ha jól emléxem, 22én, white selfexisting worldbridger 186. 

árpi, aki mellettünk táborozott le még az európa kempben, kikísért minket a welcomeig, amugy az élete egyik szerelme a mechanikus kétkerék, ide is egy túrabringával jött, de inkább hosszú utazó túra bringa, nemigen tudom a nevét hogy nevezik, ilyen drótszamarakon már sokfele megfordult európán belül, de mesélt olyan testvérekről, akik körbe kerekezték ázsiát s vissza tértek európába, gyönyörű:)

            majd estefele búcsúvétel a bizonytalan legközelebbig, majd megindultunk 4en a növekvő sötétségben, félhold volt, s kb minden nap 40-45perccel kesőbb kel fel a hold, s teleholdnál (nyáron) nagyjábúl naplemente után kicsivel. petya lindával lemaradva, én dávid mellett loholtam, s először s utoljára elbeszélgettünk mindenféléről, de azt hiszem leginkább itt történt a megerősítése annak, amit eddig is hangoztattam, de visszhangra nem találva folyton visszaomlott ahonnan előbukott, hogy minél tovább vagyunk a foglyai ennek az ízig vérig romlott, beteg társadalomnak, ami meggondolás nélkül pusztítja az élő földet, rendszernek, ami dollár milliárdokat költ atombombára és tömegpusztító fegyverekre, ami mellett az emberek éheznek, s halnak éhen, annál nehezebb lesz rálelni, s követni a salyát ösvényt, s ezzel a példával segíteni másoknak is az ébredésben. de akkor még ezt sem igen fogtam fel, de nagyon közel voltam hozzá, hogy megtegyem az első, egyúttal a régit romba döntő döntést, hogy valami teljesen új, számomra, s eddigi tudatos környezetem számára teljesen új felé kormányozzam életem ladikjának orcáját.

            valahol találkoztunk két nővérrel az úton, az egyiknek egy tüske teljesen átbökte a cipőjét, e mi bányásztuk ki késsel, majd bicegve mentünk együtt. az éjszaka közepén jópár órás gyaloglás után, a félhold is bőven felkölt már, lefele haladtunk egy végtelennek látszó szerpentínen minek az aljában zlot volt. egyszer csak egy autó jön a hátunk mögül, lestoppoltuk, egy vérző fejű osztrák tesó ült benne iszonyat zavarodottan, kérdeztük tőle nem-e tudnak levinni, vagy legalább valakit a csomagokkal. petya eltűnt vele s a lányok csomagjaival. mire leértünk egy tó, s barlangok mellé ahol az éjjelt töltöttük pety egy tűz mellett várt ránk a kanyarban, s elmondta a történetet.

            nem messze találkozótól volt egy kolostor, s egész szívárvány alatt gond volt abból, hogy meztelen vagy félmeztelen emberek arra mennek, bemennek stb., ezért megbeszéltük, hogy ha arra veti valakit az útja, felöltözik ha kell. a vérzőfejű tag csak épp megérkezett ausztriából, leparkolt nem messze a kolostortól, persze nem tudott erről az egészről, s levette pólóját, már esteledett, hogy kipajoljon melege volt. erre csuklyás szerzetesek bukkantak elő a helyi nyelven ordítva, megdobták egy kővel, s fahusángokkal akartak nekiesni, erre vérző fejjel beugrott kocsijába s ijedten elhajtott, s nem értette mi folyik itt, s megindult vissza ausztriába. mentünk lefele egy kiépített gyalogösvényen a hatalmas kanyon bejáratával szemben, már amennyit félholdnál ki lehetett venni, petya mondta, h nem érti dávid miért éjjel akart itt lejönni, ha erre jött fel s látta milyen gyönyörű, azt is mondta, az elmúlt 1 évet, talán kicsit többet együtt utaztak, s most van az az időszak, mikor a feszültség elkezdett gyökeret verni kettejük közé. az éjszakát ott töltöttük, másokkal együtt akik épp mentek fel páran már lefele. másnap linda petyával vissza felgyalogoltunk kicsit a hatalmas völgyel szemben a kővel kirakott szív jelezte ösvényen.

majd végleg elindultunk, a falucskában petyáék buszra szálltak, majd vonatra vissza magyarország felé,  mi lindával stopp. nagyon nehezen, indult be de aztán már suhantunk bosznia felé egy két furább szitu stoppolás, de hogy a szerbek utálnák a magyarokat, lehet a határon igen, errefele iszonyat kedves emberek, segítőkészek, egy srác haverjaival elkérték számunkat ha erre járnánk legközelebb, elakartak vinni bulizni, s csalódottan váltak el miután nemet mondtunk. az éjjelt a határtól nem messze töltöttük, egy angolul kicsit tudó faszival mentünk át a határon, sokat mesélt a háborúról, s a sok trágyáról ami ezzel járt, előtte sokat járt át európába, a háború után ez szinte lehetetlen, megmutatta a szerb oldalon a hegyekben a kis falut ahonnan emir kusturica származik, meghívott már boszniában visegrad- nál teázni. majd bevett az út bosznia hihetetlen vad hegyei közé, ahol szintén lelassult az idő, s a stoppolás ítéletideig tartott. estére,egy hihetetlen kedves korosabb jópofa emberke perfekt angoltudatlansággal mini meseautójával, amibe épp hogy befértünk hárman meg a két nagy táskánk, így az emelkedőkön meg kellett szenvednie rendesen, lejutottunk a horvát határra ahol átrobogtunk vonattal a határon hullafáradtan, s egy tengerparti városka partján töltöttük az éjjelt.

horvátban szintén nehezen ment a stoppolás, amúgy is szét cincáltuk egymást, fáradtak is voltunk leginkább ez miatt, megérkeztünk egyik este splitbe, az első nagy városba hetek óta, sokk. másnap körbemászkáltunk, néztük hogy belebotlunk e az utcazenészek közt ismerősbe, később tudtuk meg, hogy egy szigeten volt a tábor, de splitből elléptünk gyorsan, pár napra belógtunk egy kempingbe, ahogy rájöttem, kiskoromban voltam is ott, pár napot chilled frequencies, majd elindultunk visszafele magyarba, szeptember eleje közeledett, sulikezdés nekem is lindának is. életem eddigi leghosszabb, legfárasztóbb stoppolása, egymás agyára menés, de legsúlyosabb szinten. majdnem 2 napot totyogtunk egy helyben kb 50km haladással, 1ik nap 6-8 óra, másik nap 9-11óra várakozás a zágráb felé tartó autópálya felhajtóinál (ekkor csörgött a telefonom, a dekoratőr suli keresett, szeptember elseje hétfő yellow magnetic warrior 191 újhold utáni első nap hogy hajlandó leszek-e befáradni az iskolába, mert ha pár napon belül nemtudok megjelenni, átadnák a helyem akiknek nem sikerült bejutniuk, én kb kevesebb mint fél perc habozás után nemet mondtam, s tudtam a fény harcosa eltökéltségével, hogy más az ösvény, s azt fogom követni..), mire délután estefele felvett egy profi boxoló, (franciában volt valami spirituális összejövetelen, ahol rájött hogy emberből faragták, s ha lehetősége van segíteni embertársain téma, persze reklámozta is magát, s a világbajnoki meccsét ami következő 2009 márciusában volt aktuális ha jól emléxem, bár megfogadtam, a szaharai karavánban nemvolt nemhogy tvénk, de semmien elektronikus eszközünk 10ünknek a merci kisbuszt leszámítva..) aki elvitt zágrábig, s vett vonatjegyet nekünk, igaz márcsak az első vonatra, mert este nem ment több. az éjjel utcáztunk, találkoztunk pár zágrábi utcazenész taggal, linda bealudt mi hajnalig boroztunk muzsikáltunk, s ők mondták hogy splitnél van egy sziget ahova a hasonszerzetek szoktak volt gyülekezni, ha jól emléxem hvarban? hajnalban elköszönés, linda ébresztés, vonat, én csak kanizsáig mentem onnan át stoppal nagyszüleimhez zalába, linda fel bp.re, de az elmúlt pár hét tortúra ellenére mosolyogva, szeretetben váltunk el:)